A kórházban súlyos arc- és fejsérülésének műtétje közben két hétig tartó kómába került. Az intenzív osztályon dolgozó nővér épp ellátta, amikor felébredt a kómából, és aznap este azzal kereste meg a lábadozó Lászlót, hogy közvetlenül a magához térése után papírt és tollat kért tőle, és reszketeg írással ezeket a szavakat vetette egy kockás füzetlapra, a végén átszakítva a papírt:
Én jártam valahol…
A nővér látogatása döntés elé állította Lászlót: vagy tovább folytatja a baleset előtti életét, vagy valami újba kezd.
Úgy döntött, új utat választ. Elmondta a nővérnek - és az azóta eltelt évek során az egész országot bejárva több ezer, talán több tízezer embernek -, hogy mit élt át a testét elhagyva.
Interjúi, beszélgetései megtalálhatók a sajtóban és a videomegosztó csatornákon, most pedig könyv formában is a nagyközönség elé kerülnek páratlan tapasztalatai.
